A bányászszív dobbanása
Bányászcsalád gyermekeként mindig meghatódom ezen a napon. Mai nosztalgiázásom közepette egy kedves emlék bukkant elő a múltból. Mélységesen tiszteltem és kedveltem id. Viszoczky Sándort. Évekkel ezelőtt egy kellemes őszi napon addig győzködött, míg leautóztunk Ormosbányára, a Bányász Emlékházba, mely azóta az ő nevét viseli. Hihetetlen szeretettel beszélt bányász múltjáról, a számára oly fontos, a bányászélet mindennapjaihoz tartozó tárgyak gyűjtéséről. S a Bányász Himnuszt hallgatva eszembe jutnak az idős bányászok csillogó tekintetei, amint a régi szép időkről kvaterkáznak. Tudom, különös életérzés a bányászoké, sosem tudják feledni múltjukat, ezért egy kedves, nyugdíjas bányász ismerősömet kértem meg, meséljen az ötven-hatvan évvel ezelőtti életről. Az ő szavait osztom meg most Önökkel.
„Pezsgő kulturális és sportélet volt akkor a környék bányászlakta településein. A szakszervezet által működtetett kultúrházakban a kor legdivatosabb előadói léptek fel, fergeteges bálokat tartottak, a Miskolci Egyetem fiataljai jöttek zenélni, vasárnaponként pedig a gyerekeknek tartottak matinét. Virágzott a sportélet, a borsodi Bányász labdarúgói az NB II-ben, a női kézilabdázók az NB I-ben szerepeltek. Több sportoló számára ugródeszka volt, hogy ezen települések csapatából az első osztályba kerüljön. Ilyen volt például az Ormosbányán játszó Kmetty József, aki hosszú éveken át volt a Salgótarjáni Bányász NB I-es csapatának a meghatározó egyénisége, de említhetném az egykori sajókazai labdarúgót, Sáfrány Istvánt, aki a DVTK NB I-es csapatának lett a stabil tagja.
Mivel mégiscsak a bányákban éltük le az életünket, arról is ejtenék néhány szót. A működő bányák közül Lyukóbánya termelte a legtöbb szenet, több éven keresztül az egy millió tonnás álomhatárt is legyőzve. Érdekesség, hogy Nagybarcán és Sajógalgócon olyan bányák nyíltak meg, melyekből nem érkezett a külszínre a föld kincse soha. Lényeges megemlíteni, hogy a 70-es évektől modernizálták a technikai felszerelést, már nem a vájárok tolták ki csillén a szenet, hanem automatizált gumiszalagokon történt a termelvény szállítása, diszpécserközponti irányítással, hangosbemondóval. S ne feledjük, mikor a bányászokról beszélünk, nem csupán a férfiakról szólunk, hanem azokról a nőkről is, akik ezen a területen állták meg a helyüket.”
Jókai Mór soraival kívánok minden bányásznak jó szerencsét:„Tiszteljétek a bányászokat! Ők a haza szívéhez legközelebb vannak; mert a föld kebelében dolgoznak.”
Idézet forrása: jokaimor.blog.hu
Indexfotó: molbanyasz.hu
