"Az Illés szekerén"
A Kolorlive Senior legutóbbi adásában kollégánk Bródy Jánossal, a hazai zenei kultúra ikonikus alakjával, a Kossuth-és Liszt Ferenc – díjas alkotóval beszélgetett telefonon. A jeles művész tavaly adott interjút lapunknak. Most ezt olvashatják.
Fotók: Zele Tímea
Végignézve a felmenőin, talán más, civil pálya felé terelte volna a családja. Az eltelt több mint ötven évtized bizonyította, hogy az előadó-művészetre predesztinálódott. Mi vitte a könnyűzene irányába és hogyan emlékszik a kezdetekre?
A kiszámíthatatlan sors. Akkor kamaszodtam, amikor az új zenék és az új szellemi irányzatok egymást erősítve áthatoltak a vasfüggönyön és bennem is erős rezonanciákat keltettek. Bár a szüleim kívánságára még a villamosmérnöki diplomát is megszereztem, de már 1964-től az Illés zenekar működése volt meghatározó az életformámban.
A külföldi beat „őrület” mennyire határozta meg a magyar beatnemzedék útját?
Nagyon. Ez volt az első globális kultúrhullám, és másokkal együtt engem is elsodort. A szabadság hozzánk mindig is nyugatról érkezett, és a dalokból sugárzó szabadságvágy akkoriban a magyar kultúrától idegen, kozmopolita és ellenséges hatásnak minősült, de egy egész generáció kezdett másként gondolkodni az élet dolgairól. Az Illés zenekar működését is sorozatos konfliktusok kísérték, és engem végül államellenes izgatás vádjával állítottak bíróság elé, de a dalok terjedését nem tudták megakadályozni.
A dalaiban egyfajta társadalmi tükröt tart a hallgató elé és bizonyos irányt mutat a szövegeivel. Ebből kiindulva a kérdés: mélyen foglalkoztatják a történelmi összefüggések? Fontos a patriotizmus, illetve egy nemzet életérzésének dalba foglalása?
Igen, fontos. Én a magyar kultúra teremtménye vagyok, a dalaim csak magyarul értő emberek számára élvezhetőek, a magyar nyelv és kultúra fennmaradása nekem fontosabb, mint sok nyelvhez nem kötődő zenésznek.
Az Illés, valamint a Fonográf együttesben eltöltött évek után relevánsnak érezte, hogy mindazt a mondanivalót, melyek Önben felgyülemlettek saját maga közvetítse a közönség felé?
Nem volt más választásom. A hetvenes évek vége felé írtam néhány olyan dalt, amire a kollégák azt mondták, hogy ha ezeket komolyan gondolom, akkor énekeljem el magam. A lehetőségeim erősen korlátozottak voltak, kezdetben önálló esteket tartottam az Egyetemi Színpadon és a Várszínházban, de 1980-ban Levente rábeszélt egy szólólemezre. Ez volt a Hungarian Blues, és ennek a sikere avatott engem önálló előadóművésszé. Aztán jöttek a lemezek egymás után, a Ráadás már a nyolcadik a sorban, és lehet, hogy lesz még újabb is.
Koncz Zsuzsához és Szörényi Leventéhez több évtizedes barátság és munkakapcsolat fűzi. Mesélne a velük való kapcsolatáról, illetve a közös munkáról?
Mindketten fontos és jelentős szerepet játszottak a művészi képességeim kibontakozásában, Szörényi Leventével együtt írtuk ennek a műfajnak első magyar nyelvű produkcióit, az Illés zenekar ezektől a daloktól lett a hatvanas évek legnépszerűbb zenekara. Koncz Zsuzsa pedig talán a hozzám legközelebb álló énekes, akivel annyira hasonlóan ítéljük meg a világ dolgait, hogy mindig örömmel tölt el, ha ő énekli a dalaimat.
Az egykori Tini, ahogy Önt nevezték mennyit változott az elmúlt évtizedek alatt? Hogyan született meg ez a becenév?
A Tini a tinédzser rövidítése. Az Illés zenekarban én voltam a legfiatalabb, az egyetlen tizenéves. Ráadásul elég későn érő típus vagyok, csak lassan nőtt be a fejem lágya. Emiatt néha naivnak, néha éretlennek, néha meg kezelhetetlennek tartottak. Már egyik sem vagyok, de ez a név rajtam ragadt, és tudomásul kell venni, hogy ez már egy rezignált nyugger neve.
Pályafutásának egyik legikonikusabb műve a Szörényi Leventével írt István, a király rockopera. Megosztaná az olvasókkal a keletkezésének a történetét?
Sokat meséltem már róla, de a lényeg, hogy majdnem tíz évig tartott, amíg az ötletből megszületett a mű. A Koncert című zenés film sikere után, (ahol újra összeállt az Illés zenekar), a rendező Koltay Gábor pénzt és lehetőséget kapott egy újabb filmre. Ezt a helyzetet használtuk ki arra, hogy végleges formába öntsük, és egy dupla nagylemezre felvegyük a rockoperát, és a rögzített hanganyaggal kísért városligeti bemutató hatalmas sikere után még a film is elkészült. Az elmúlt évtizedekben a rockopera színpadi megvalósulásai különféle megközelítésekben, kiváló rendezők munkája során lett a magyar nemzeti identitás egyik meghatározó alapműve.
