„De jó, hogy maguk itt vannak!”
Kazincbarcika Város Civil Életéért kitüntető díjban részesült a Kazincbarcikai Mozgáskorlátozottak Egyesülete, melyet az október 22-én megtartott rendhagyó képviselő-testületi ülésen Szitka Péter polgármestertől és Klimon István alpolgármestertől Tomkóné Kiss Mária elnök asszony vett át.
A Kazincbarcikai Mozgáskorlátozottak Egyesülete 25 évvel ezelőtt alakult meg. Mint alapítótag és egyesületi elnök hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?
1991-től dolgoztam a Mozgáskorlátozottak B.-A.-Z. Megyei Egyesületében, mint elnökségi tag. Kazincbarcikáról jártam be Miskolcra hetente önkéntesként. 1994-ben a megyében folytak a földgázbevezetések, s ez sok munkát rótt ránk a lakásakadálymentesítés ügyintézésben. Kezdeményeztem, hogy alakuljon városunkban egy egyesület, hogy ne kelljen Miskolcra utazni a térség mozgáskorlátozottainak. 1995. február 4-én megalakult a Kazincbarcikai Mozgáskorlátozottak Egyesülete a lakásomban 11 fővel.
Mi a legfontosabb küldetése a mára már közhasznúvá vált egyesületnek?
Alapszabályunk szerint a mozgáskorlátozottak társadalmi beilleszkedésének elősegítése, önálló életének megvalósítása. A kisgyermekkori sérültségtől kezdve az idősebb emberig szüksége lehet segítségünkre. Közúti baleset, betegség következtében bárki lehet mozgássérült.
Tagságuk létszáma hogyan alakult az évek során?
Az alapító 11 taglétszám folyamatosan nőtt. 1995 végére már 900 körül volt. Jelenleg 1200 körüli nyilvántartott tagságunk van.
A mindennapi szervező és adminisztratív munkában kik a segítői?
Egyesületünkben 8 megváltozott munkaképességű dolgozik, akik végzik a szervezői, az ügyintézési munkát. Négy helyi csoportunk van, ahol a csoportvezetők dolgoznak önkéntesként. Sok tag, szimpatizáns önkénteskedik szükség esetén.
Véleménye szerint Kazincbarcika intézményeiben megvalósult akadálymentesítés mennyiben könnyítette meg a mozgáskorlátozottak életét?
Folyamatosan figyelemmel kísérem a városi akadálymentesítési munkálatokat. Nagy öröm, hogy az iskolák, óvodák ma már teljesen akadálymentesek. Vannak még hiányosságok, s remélem sikerül mindent megoldani.
Mire a legbüszkébb az elmúlt 25 év során elért eredményeik közül?
Három nagy területen értük el eredményt: A foglalkoztatási rehabilitációs akkreditációval, mellyel 2006 óta rendelkezünk. Szociális alapellátást biztosító támogató szolgáltatást nyújtunk fogyatékossággal élőknek 2005 óta. Különböző szolgáltatások nyújtása: sorstársi tanácsadás, révész tevékenység.
Milyen közösségi programokat szerveznek, melyek a legnépszerűbbek?
Kirándulásokat szervezünk nyaranta gyógyfürdőkbe. Évente szervezünk a Balatonhoz is nyaralást a Hotel Dam-ba, Fonyódligetre. Itt a városban 2004 óta Esélyegyenlőségi Napot tartunk, mely szakmai és szórakoztató részből áll. Rendkívül népszerű és a támogatók révén sokrétű.
Tapasztalatai szerint az érzékenyítő órák elősegítik a szemlélet formálását a jövő generációja számára?
Az érzékenyítő Esély órákat már 2001-ben elkezdtük egy PHARE program keretében, s azóta szinte folyamatosan végezzük. Meg kell ismertetni a gyerekekkel, hogyan élünk, milyen nehézségeink vannak. Saját életünket bemutatva igyekszünk az érzékenységet, tudatformálást megvalósítani.
A mozgáskorlátozottak számtalan egyesületet, civil szervezetet hoztak létre. Tartják a kapcsolatot a különböző szintű szervezetekkel?
Nagyon jó a kapcsolatunk az összes civil szervezettel. A megyében 8 mozgáskorlátozott egyesület van. Tagja vagyunk a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének, s személy szerint a Jelölő Bizottság Elnöke vagyok.
Az interjú készítője a kezdetektől végig követte elnök asszony tevékenységét. Elszántsága, kitartása, akarat ereje nem lankad. Honnan merít erőt?
Az elért eredmények motiválnak, visznek előre. Sok köszönetet kapok, elmondják, „de jó, hogy maguk itt vannak”!
A mozgáskorlátozottak érdekképviselete és érdekérvényesítése mellett jut ideje magánéletre? Az örök optimistát mi teszi boldoggá?
Családom teszi teljessé az életem. Férjemmel 42 éve vagyunk házasok. Egy fiunk van, aki már önálló életet él, s két fiú unokám.
