Gyöngyösi Róbert, a kazincbarcikai Forrest Gump
Hétvégén nem mindennapi teljesítményt követhettek figyelemmel a futás szerelmesei. A kazincbarcikai Gyöngyösi Róbert 31 óra 27 perc alatt, segítő nélkül teljesítette a 222 kilométer hosszú Privát Ultrabalatont. Az eredmény azért is egyedülálló, hiszen extrém hidegben, hóesésben ő volt az első sportoló, aki nemhogy lefutotta a távot, de szintidőn belül ért célba. Ezt a típusú megmérettetést a pandémia miatt hozták létre a szervezők, hogy a hosszútávfutók ne maradjanak kihívás nélkül. Havonta egy kvalifikált sportoló vállalkozik, hogy egyedül lefutja az Ultrabalatont. Idén januárban, a leghidegebb időjárási körülmények között rajthoz álló Róbertnek tettük fel a sokunkban felmerülő kérdést: mi késztette őt erre az elképesztő teljesítményre?
– Az NN Ultrabalaton oldalán olvasható, hogy egy apró borsodi falu festői dombjai között nőtt fel, gyakorlatilag mindentől távol, így napi szinten megvolt az a jónéhány kilométer, mely egy komolyabb edzéssel is feléért volna. Melyik falu volt az? Hogyan telt a gyerekkora?
– Izsófalva és Rudolftelep határában laktam, a szüleim az egykori munkalehetőség miatt költöztek ide Hajdú-Bihar megyéből. A gyermekkorom kissé magányosan telt el, de mai napig megmaradtak az akkori barátaim, akikkel napi szinte tartom a kapcsolatot, és büszke vagyok rájuk!
– Mikor és miért kezdett el futni?
– Gyermekkorom óta vonzott a futás, a túrázás, a kerékpározás, versenyeken az utóbbi években kezdtem el részt venni, Kazincbarcikára költözésem óta.
– Mi vonzotta az extrém hosszú távokhoz?
– Főként a kihívás, a természet szeretete, és rengeteg új barátság a futó közösségben. Elképzelhetetlen érzés volt a hétvégi versenyem során, ahogy együtt szurkoltak értem a kazincbarcikai és környéki futók! Ezúton is nagyon köszönöm mindenkinek! Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, segítjük egymást, együtt örülünk a sikereknek.
– Hogyan kell elképzelni egy felkészülést?
– Mindig újabb és újabb célt tűzök ki magam elé, ha egy pontot túlléptem, a következő alkalom már sokkal könnyebben és magabiztosabban fog menni. Most a 222 km után már aggodalom nélkül vágok neki egy 160 km-es távnak, mindig tanulok belőle valamit, mikre kell jobban felkészülnöm. Heti szinten 100 km felett edzek nagy szintkülönbséggel, főként terepen és egyedül. Az utóbbi időszakban elmaradtak a versenyek is, így egy januári Privát Ultrabalaton jó lehetőség volt számomra.
– Milyen érzelmi állapotokon megy keresztül egy-egy futás alkalmával?
– A futás mindig megnyugtat, segít átgondolni a hétköznapi problémákat, és teljes felüdülést ad számomra. Most a hétvégi versenyen például teljesen nyugodt voltam, a lelkes bíztatás pedig átlendített a legnehezebb pontokon is.
– A hétvégi Ultrabalatonon milyen nehézségekbe ütközött?
– A futás egy elég monoton dolog, főként este, én fotózással ütöttem el az időt. Akadtak nehéz periódusaim: többek között tíz kilométer után átázott a cipőm, volt olyan szakasz, ahol befagyott a vizem, amit magammal vittem, de a táj szépsége és a szurkolóktól érkező visszajelzés mindenért kárpótolt.
Fotók: Gyöngyösi Róbert
– A családja hogyan tolerálja a futás iránti ilyen erős elkötelezettségét?
– Egyedülálló vagyok, ha családom lesz, majd én is alkalmazkodom, de szerintem ez egy normális családi életbe egészségesen belefér.
– Egyedül vagy társaságban szeret jobban futni?
– Inkább társasági ember vagyok, de nehéz összehangolni, így leggyakrabban egyedül futok. Szívesen futok a barátaimmal 5-10 km-t is a városban, ha van rá lehetőség.
– Mit dolgozik, és a sporton kívül mivel foglalkozik szívesen?
– Miskolcon egy vagyonvédelmi cégnél dolgozom, de van 3 szakmám is. Itt Borsodban muszáj több lábon állni. Szeretek például horgászni, de az utóbbi időben erre kevesebb időm maradt. Most a főzés lett a hobbim a futás mellett!
– Van még olyan kihívás, amit mindenképp teljesíteni szeretne?
– Igen, nagyon sok van. Az 50 km feletti távok vonzanak, szeretnék minél több helyre eljutni a közeljövőben.
