Barcika summása

Mit jelent a kultúra? Mindazon materiális és szellemi értékek összességét, melyeket az egyén, a társadalom létrehozott. Ezek a megszerzett javak jelentik gyökereinket, teszik teljessé jelenünket és mutatnak utat a jövő nemzedékének.

Feladatunk, hogy ápoljuk és továbbvigyük hagyományainkat, művészetünket. Gondoljunk bele, Kölcsey, aki egyáltalán nem volt elégedett a Himnuszával, milyen boldogan konstatálná, hogy műve a magyar nép nemzeti jelképévé vált. S ne feledjük a jelenkor kultúrát kedvelő és alakító embertársainkat. Városunk szintúgy élénk kulturális élettel büszkélkedhet. A magyar kultúra napja megfelelő alkalom, hogy kifejezésre jusson a feléjük irányuló megbecsülés. Idén a település hírnevét öregbítő alkotók, művészek és szakemberek közül a Kazincbarcika Város Polgármesterének Elismerő Oklevele kitüntetést Takács Zsolt és Kismarton Zsolt, a Barcikai Históriás szerkesztői vehették át Szitka Péter polgármestertől és Klimon István alpolgármestertől. Ezúttal Kismarton Zsolt, a város közkedvelt „históriása” mesélt a helytörténet, illetve a természetjárás iránti szenvedélyéről kollégánknak.

Fotó: Bartók Bence

Tinódi Lantos Sebestyén egykoron Eger várának summáját írta. Ön Kazincbarcikáét, és nyilván csekély dolog lehet, amit még nem tud Kazincbarcikáról és az elődtelepüléseiről. Honnan jött az indíttatás, hogy „feltérképezze” a város történetét?

Érdekes felvetés ez, mert engem sokáig csak az informatika foglalkoztatott. A történelem iránti érdeklődésem Kazincbarcika történetének felfedezésében nyilvánult meg. Itt élő emberként rengeteg kérdés felmerült bennem, melyekre választ kerestem. Kezdetben ez nagyon nehezen ment. Ezen segített az a szerencsés helyzet, hogy informatikus lévén olyan internetes oldalakat is megtalálok, amelyekre másnak talán eszébe sem jut rákeresni. Ezáltal közvetlenül jutok fontos dokumentumokhoz, forrásanyaghoz. Ma már rendelkezésre állnak különböző adatbázisok, ahol szabadon felhasználható információhalmaz várja az érdeklődő kutatókat. Aztán a városlakók is nagyon hamar megtudták, hogy mivel foglalkozom, és hozták a dokumentumokat, melyek akár újabb kérdéseket vetettek fel, és vannak olyan dokumentumok is, melyek a cikkeim megírásához segítettek. Természetesen előttem már többen foglalkoztak a témával, elég Papp Attila, Takács István, vagy Csurák Zsuzsanna nevét megemlítenem. Ezek a munkák körültekintőek és terjedelmesek, jómagam igyekszem azokat a tárgyköröket érinteni, melyek az ő gyűjteményeikből kimaradtak, kiegészítésre várnak, vagy egyszerűen nem erre helyezték a hangsúlyt. Ilyen volt például az elfeledett tardonai kisvasút. A cikk első változatának megírása után megkeresett Budapestről a Kisvasutak Baráti Szövetsége, hogy őket is érdekli az írás. Ekkor ismerkedtem meg egy fiatalemberrel, akinek nagy mennyiségű adata volt, de helyismerete nem, - így együtt kezdtük el felfedezni a tardonai kisvasút történetét. Ehhez kapcsolódási pont volt a bányászat. Igen ám, de hol voltak ezek a bányák? Bányász ismerősömtől kaptam eredeti bányászati térképeket, azáltal sikerült rekonstruálnom a bányák elhelyezkedését. S arra még a bányászok is rácsodálkoztak, hogy több, mint 20 bánya működött Sajókazincon. Aztán persze az ember egyre több olyan ismeretséget köt, melyek által további adatok birtokába jut. Így jártam be a BVK-s bunkert is. Ahhoz ugyancsak érdekfeszítő dokumentumot kaptam, aminek köszönhetően elkészült a tanulmány. Gyakorlatilag az egyik elmélet vezetett a másik felkutatásához, amelyek egy komplex egésszé álltak össze. Ebből a hatalmas mennyiségű anyagból két könyv született, melyek egyelőre még kiadatlanok. A „Kazincbarcika természeti értékei, avagy Kazincbarcika turista kalauza” című kötet teljes képet ad a város természeti kincseiről, kirándulóhelyeiről flórájáról, a „Kazincbarcika elfeledett történelme” pedig leginkább azokat a témákat boncolgatja, amelyekről eddig kevés szó esett.

Hogyan került kapcsolatba a Barcikai Históriással?

A Barcikai Históriás története egy jó 50 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Takács István, egykori tanácselnök szedegette össze a régi történeteket, melyekből óriási tárgyi és szellemi emlék gyűlt össze. Ő indította el lap formájában a „Barcikai Históriás” újságot 1990-ben, ami 2000-ig jelent meg. Fiai, István és Zsolt gyakran besegítettek neki a szerkesztésbe. Zsolt 2015-ben döntött úgy, hogy nem szabad veszni hagyni édesapja örökségét, ezért elindította a www.barcikaihistorias.hu honlapot. Első körben a régi újságok kerültek fel digitalizálva, majd sorra születtek az egyéb témájú anyagok. Ebben az időben ismerkedtünk meg, egy közös ismerős által. Mivel szenvedélyes természetjáró vagyok, elsősorban ezzel kapcsolatos cikkeket kért tőlem. Aztán folyamatosan töltöttük fel az oldalra a helytörténeti írásainkat is. 2018-tól alapítványi formában, Barcikai Históriás Helytörténeti Alapítványként működünk, célunk a meglévő hagyaték ápolása, valamint könyvek megjelentetése, helytörténeti kiadványgyűjtemény, fotótár létrehozása.

Korábban elhangzott, hogy szenvedélyes túrázó…

Igen, a Bükk a nagy szerelmem. A történet valamikor a 80-as évek közepén kezdődött, középiskolás koromban. Az első táv, amit megtettem, nagyjából 13 km volt. Később édesapámmal jártuk be Kazincbarcika hegyeit. Az egyik túrán elkapott a vihar, akkor láttam először 400 méterről fába csapódó villámot. Félelmetes látvány volt, nem kívánom senkinek! Azóta bejártam a Bükk turistaútvonalainak a nagy részét, majd főiskolás koromban kezdtem el a teljesítménytúrákkal foglalkozni. A 'Mátrabérc 56' túrát kétszer, a 'Zemplén 50'-et egyszer, a 'Bükk 900-as csúcsai'-t háromszor teljesítettem, az északi és déli 'Bükk 50' túrán pedig jó párszor sikerült túljutnom. A feleségem gyakran elkísér a természetjáró útjaimra, nagyon sokat segített Kazincbarcika természeti értékeinek a felfedezésében.