Segíteni önzetlenül – egy egészségügyben dolgozó kezdeményezése
– egy home office-ban dolgozó újságíró tollából
Március 22., vasárnap reggel van, hétvége. Felébredek. Újságíróként a napok egybefolynak, ami a koronavírus-járvány napi híreit illeti. Újabb megbetegedések, maradj otthon, karantén, országos és helyi intézkedések, áremelkedések, tapsoló emberek az erkélyeken, tenni akaró önzetlen városlakók. Első dolgom nemcsak a szakmám miatt, hanem amúgy is, mert érdekel és informálódni akarok a jelen helyzetről. Internet, hivatalos oldalak, majd közösségi média. Lapozok, görgetek, majd megállok egy videós posztnál kíváncsiságból.
Tóthné Pásztor Andrea, a Kazincbarcikai Kórház dolgozója meséli el történetét, a koronavírushoz kapcsolódva. Érdeklődve figyelem tovább, hiszen valami megmagyarázhatatlan jó érzés kerít hatalmába, vagy csak a hangja miatt érzem ezt, teszem fel magamnak a kérdést.
Andrea posztjában arról mesél, hogy egészségügyisként az elmúlt napokban nagyon sokan megkeresték, hogy nem-e tud olyan helyet, gyógyszertárt, ahol maszkot lehet vásárolni. A maszkok iránt a kialakult helyzet miatt óriási a kereslet, ebből jött az ötlete a videós poszt létrehozójának – mivel varrni is tud –, miért ne készíthetne ő is ezekből egy pár darabot. Elkészültek a mintadarabok, majd újabb és újabb megrendelések követték egymást. Andreát arra kértem egy telefonos beszélgetésünk alkalmával, hogy meséljen kicsit a kezdeményezéséről, mert szívesen írnék egy cikket. Az ötletgazda azt is megosztotta, hogy vasárnapról hétfőre virradó éjszaka egyáltalán nem tudott aludni, hiszen kétségek gyötörték. Többen is azt javasolták neki, legalább alapanyag árat kérjen az elkészült maszkokért. Andrea azon törte a fejét, hogy ő nem ilyen beállítottságú ember, de mindenki pénzből él. Varrógép bekapcsol, cérna, olló kiszabott anyagok. A varrógép megmakacsolta magát se előre, se hátra. Mindezek után arra az elhatározásra jutott főszereplőnk, hogy segíteni szeretne és pont ilyenkor nem működik a gépezet, és igazából nem is akar pénzt kérni a maszkokért, csak segíteni szeretne önzetlenül.
A döntés után közvetlenül a varrógép beindult, elkészültek az első darabok.
A videós poszt közzététele után többen is felkeresték Tóthné Pásztor Andreát, hogy csatlakoznának hozzá a maszkok varrásában, valamint több magánember és vállalkozó is ajánlott fel cérnát, gumit, textíliát a gyártáshoz.
Segíteni mindig jó főleg, ha egy jó cél érdekében tesszük ezt, azokkal szemben, akik éppen nem tudtak hozzájutni azokhoz a maszkokhoz, amik életünk meghatározó részei ezekben a nehéz időkben.
Szerző: Bodó József
