Kuriózum Horváth Tamás István kiállítása a Mezeyben

Március végén nyílt és még pár hétig élvezhető a budai Horváth Tamás István festőművész szenzációs tárlata a Mezey István Művészeti Központ alsó kiállítótermében. Ínyenc vizuális csemege lett az alkotó hozománya a kazincbarcikai közönségnek.

Az „Emberben a művész, művészben az ember” tárlatsorozat a harmadik állomásához érkezett. A széria az ország válogatott művészvirtuózainak életművét ajándékozza szemnek és szellemnek. Horváth Tamás István, a saját kódnyelven festő művész különösen izgalmas, egymagában is sokféleséget nyújtó összeállítását végignézni hálás élmény, egy pupillába adagolt adrenalinlöket az agynak.

Szuggesztív megnyitó beszéddel indult, majd örömzenével zárult a show

A megnyitóra emlékezni is jó és érdemes. Tamás régi baráti művésztársaival érkezett az alkalomra. A zseniális nyitóbeszéd elkövetője Ferenczy Zsolt festőművész volt. Önmaga által túl hosszúnak titulált felkonferálás a nézői figyelmet viszont egy pillanatra sem engedte el. Hipnotikus, sokszorosan gondolatébresztő mentális utazás volt ez többek között a művészet és a műkedvelés, valamint — a például jelenléttel történő — művészetpártolás értékről. Ferenczy Zsolt emellett nem ijedt meg attól sem, hogy Yoda mestert idézze, vagy a kozmosz felépítését, a mesterséges intelligencia témáját is bevonja abba gondolatsorba, amely a közepén kidomborodott abban a kijelentésben is, hogy „A kultúrák és a dimenziók találkozása szigorúan szabad”.

Miután a közönség megcsodálta a képeket, a budai srácok színpadon álltak újra össze a GinGin Art Caféban, és mindenki meglepetésére örömzenélésbe kezdtek Bandzsók Istvánnal, a kiállítássorozat helyi felelősével. 

Aki még nem látta Horváth Tamás István tárlatát tudjon róla, hogy egy úgynevezett „aranyközép-festészet” várja, ami eléggé elrugaszkodik a valóság vászonra másolásától, noszogatóan kikódolásra késztet, de mégsem rángat be egy célon túllövő egyszemélyes elvontságba. Ahogy ő vallja: „Nem másoknak akarok megfelelni, de nem is játszom azt, hogy húzok három vonalat és azt az embereknek érteniük kellene.”

A közös értékeinket vegyük észre és ne azt, ami szétválaszt

Tamás a műveivel ki akarja nyitni a felszín mögötti ajtókat, és felszínre hozni a kollektív tudatalattit, hogy a közös értékeinket vegyük észre és ne azt, ami elválaszt bennünket. Fontos neki a rajz, ezért „grafikusan” fest, nem szereti a maszatalós festészetet. Szétszedi a valóságot lebegő fragmentumokra és úgy rakja össze, ahogy ő akarja. Szeretné, hogy a klasszikus értékek is megjelenjenek a mai gondolatok és technikai megoldások kapcsán, és hogy érződjön, hogy van gyökere a műveknek. A Mezey falára ezzel a szellemiséggel készülő munkáiból hozott válogatást, amely érdekes rejtjeles elemeket tartalmaz, és továbbjutalmazza a közelebb menőket, a mélyebbre tekintőket, a részletekben elveszőket. Beléphetünk rajtuk keresztül egy motoron meditáló művész egyedi világába!