Felföldi Fotográfusok 2025

Megnyílt a Felföldi Fotográfusok Szövetségének nyílt éves kiállítása Kazincbarcikán, a Mezey István Művészeti Központban. A tárlaton a szövetség tagjainak legfrissebb, az elmúlt 1-2 évben készült munkái tekinthetőek meg.

Lehoczky Alfréd, Bánóczi László, Koleszár Gejza, Tóth Tíbor, Hutka Gábor, Fekete Tamás, Fleischer Juraj, Gedeon Péter, R’bert Bob, Lőkös Zoltán, Koós László, Patrus Sándor, Horváth Endre, Agócs József és Szathmáry-Király Ádám. Csak néhány név azon fotóművészek közül, akik az idén 35 éves Felföldi Fotográfusok Szövetségének tagjai, és akiknek alkotásai szerepelnek a Mezey István Művészeti Központ emeletén nyílt kiállításon. A Felföldi Fotográfusok 2025 címmel rendezett tárlat már hagyományosnak mondható, hiszen évről évre megmutatják Kazincbarcikának a fotóművészek, hogyan és milyennek látják ők a világot. 

A kiállítást Bánóczi László EFIAP/silver AMAFOSZ/gold fotóművész nyitotta meg, aki beszédében megidézte az 1990-es esztendőt, amikor a korábbi Kamera Fotókör tagjai — a régió és az azon túl is élő, alkotó fotóssokkal — létrehozták a Felföldi Fotográfusok Szövetségét, Kazincbarcikai székhellyel.

„Menjünk vissza az időben. Nincs social média, internet és számítógép — kezdte a felvezetést Bánóczi László. — Hétfőnként pedig még adás sem volt a tévében. Fekete-fehér filmre fényképeztünk, mert azt házilag elő lehetett hívni, és mindenki tudott nagyítani. A színes technika meglehetősen drága volt, és a csúcstechnika a színes diavetítés volt. Forte vagy Orwo, amit el lehetett érni, és a fényképezőgép is inkább Praktika volt, mint Nikon”.

Bánóczi László azt is elmondta, hogy Kazincbarcikán nagy hagyományai vannak a fényképezésnek, a művészi fotográfiáknak. De ez jellemző egész Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyére, sőt, az Észak-magyarországi régióra is. 

„A 1990-es év számos változást hozott az életünkbe, még a kulturális élet is megpezsdült, megbolydult. Ekkor határozta el 35 fotográfus itt, Kazincbarcikán, hogy megalakítják a Felföldi Fotográfusok Szövetségét, hivatalosan is bejegyzett egyesületként” — emlékezett vissza Bánóczi László.

Az alapító tagok leginkább Borsod megyéből - Miskolcról és főleg Kazincbarcikáról csatlakoztak. A tagok köre folyamatosan bővült: az egész országból, sőt határon túlról is voltak tagjai a szövetségnek. Mint azt megtudtuk: az elmúlt 3,5 évtizedben legalább 150-en voltak hosszabb-rövidebb ideig tagjai a Felföldi Fotográfusok Szövetségének, és alkottak együtt.

A most nyílt kiállítás az elmúlt 1-2 év anyagából válogatott, és a szövetség minden tagjának láthatóak munkái. Szathmáry-Király Ádám, a Felföldi Fotográfusok Szövetségének elnöke szerint tárlataik rendszeresek Kazincbarcikán, de fotóikat megmutatják máshol is: Ózdon, Miskolcon vagy Budapesten is.

„Fotóművész gárdánk mára már kiforrott, mindenki tudja, hogy mit csinál. Tagjaink maguk válogatják össze alkotásaikat, maximum annyit nézünk, hogyha azonos helyszínről több munka is belekerül a kiállítás anyagába, akkor azok közül kiválogatjuk a jobbat” — ismertette az elnök a tárlat anyagának szempontjait.

A kiállításon a digitális technológia segítségével született munkák tekinthetők meg, ám a megnyitón az előtér egy vetítésnek adott otthont, ahol filmes gépekkel készített fotókat is láthatott a közönség. Szathmáry-Király Ádám kiemelte: ezek a képek olyanok, mintha ma készültek volna, holott nem láttak se Photoshopot, se digitális technikát, mégis meg tudták a fotóművészek csinálni, igaz, az több éjszakányi munkát jelentett a laborban.

„Ahogy elnézegettük, nagyon jók azok a képek a maguk módján, hiába filmes géppel vannak csinálva, de a mondanivalóik azok most is állnak. Sőt, újranézve azt látom, hogy nagyon sok mondanivaló van bennük” — zárta gondolatait a Felföldi Fotográfusok Szövetségének elnöke.