Beszéljünk róla!

Szinte az egész ország ismeri Jakupcsek Gabriállát: újságírót, írót, televíziós személyiséget, tanárt és édesanyát.

Finom kérdezési stílusa, alapos, precíz munkavégzése, valamint megértő és empatikus személyisége miatt rendkívül népszerűvé vált pályafutása során a lakosság és a szakma berkein belül is. A pedagógusnapon városunkban járt, mi pedig kérdeztük: előadásáról, az egészségről és a Richter főnix közösségről.

– Rengeteg ember elé áll ki és tart előadásokat országszerte. Mi az, amit öntől hallottak az érdeklődők a kazincbarcikai előadásán?

– Valójában nem előadást tartok, hanem egy beszélgetést, többek között arról – mivel én magam is pedagógus vagyok –, hogy hogyan lehet tanítani felnőttet és gyerek egyaránt. Olyan emlékeket, történeteket mondok el, amik megérintettek az elmúlt években és amikből tanultam. Ezekből a tapasztalatokból két könyvem is született, melyekben benne van az, amit erkölcsileg gondolok.

– Miért tartja fontosnak beszélni a pedagógus-gyermek, illetve pedagógus-szülők közti kapcsolatról?

– Ez nem egy mai kérdés, így arról kell inkább szót ejteni, hogy hogyan változnak ezek a viszonyok, mert sajnos erről keveset beszélnek mostanában, hiszen ahogy a világ változik úgy nekünk is másképp kell hozzáállni ezekhez a kapcsolatokhoz. Más a szülő-gyerek, a pedagógus-gyerek, és a szülő-pedagógus kapcsolat. Az évek során nagyon megváltozott az az értékrend, ami szerint mi nevelkedtünk. Azt látom, hogy sok szülő és tanár csak kapkodja a fejét, mert nem tudják mit kellene csinálni egy-egy helyzetben.

– Tavaly városunkban járt a Richter egészségnapon. Hogy tetszett önnek Kazincbarcika akkor és most?

– Sajnos tavaly is, és most is csak az autóban ülve csodálhattam meg a várost. Bízom benne, hogy lesz még alkalmam eljönni ide, és megismerni Kazincbarcikát.

Fotó: Zele Tímea

– Ha már a Richternél tartunk: mi pontosan a Richter főnix közösség, milyen jelentőséggel bír ez az ön életében?

– Jelenleg ez a szívem csücske, de még egy „nagyon picike gyerek, most fog felnőni”. Amikor elkezdtem gondolkodni, az volt a szándékom, hogy olyan civil hölgyeket mutassak meg a nagyközösségnek, akik saját erejükből képesek kihúzni magukat a bajból. Mindenkinek van valamilyen törés az életében, akár számít rá, akár nem: lehet ez egészségügyi, karrier- vagy magánéleti probléma, amelyek sajnos valljuk be, az ember életében legalább egyszer kétszer elkerülhetetlen! Azonban nem mindegy, hogy ezekről beszélünk-e, vagy megismerjük-e, hogy egy másik személy ezeket az akadályokat hogyan ugrotta meg. Azok a hölgyek, akiket az első öt filmben megmutatok, nagyon komoly problémákkal küzdöttek, olyanokkal, amelyekkel mások is: szenvedélybetegség vagy karriertörés. Csodálatos volt látni, hogy felvállalták a nagyközönség előtt, hogyan lettek ezen túl. Szeretnék ezzel példát statuálni, egészen pontosan a Richterrel együtt olyan hölgyeket támogatni, akik elmesélik a saját tapasztalataikat. A nem titkolt cél az, hogy közösséget építsünk, illetve, hogy másoknak ezekkel a történetekkel erőt adjunk.

– Miért fontos önnek az egészség?

– Azt látom, hogy nagyon sokan beszélünk az egészségről, de nagyon kevesen tesznek érte. A magyar emberek 60%-a túlsúlyosabb mint Európában bárhol, ebből következik az, hogy nálunk halnak meg legtöbben szív- és érrendszeri betegségekben. Hogy én mit teszek meg az egészségemért? Nem sportolok mániákusan, de mióta az eszemet tudom folyamatosan mozgok valamit. Én nagyon hiszek abban, hogy a titok a kitartásban van, nem pedig abban, hogy kampányszerűen csinálunk valamit.