Beszédes csend
Kazincbarcika fejlődéséhez, kulturális életéhez nagymértékben hozzájárulnak a városban tevékenykedő civil szervezetek. Áldozatos munkájuk elismeréseként Szitka Péter polgármester és Klimon István alpolgármester október 10-én, Kazincbarcika Város Polgármesterének Elismerő Oklevelét és Kazincbarcika Város Civil Életéért kitüntető díjat adományozott ezen egyesületek képviselőinek.
Ez utóbbi elismerést idén a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége – Kazincbarcikai Helyi Szervezete kapta meg, melynek elnökét szerkesztőségünkben láttuk vendégül. Hegyaljai Béla Lászlóné dr. Szunyogh Szabolcs társaságában érkezett, aki a SINOSZ B.-A.-Z. Megyei Szervezetét igazgatja. A két elnökkel hamarosan a beszélgetés sűrűjében találtuk magunkat, kitérve a szervezet működésére, a mindennapok nehézségeire és sikereire egyaránt.
Hogyan működik a Kazincbarcikai Szervezet? Milyen módon segítik a tagokat?
Hegyaljai Béla Lászlóné: Egyesületünk 1990-ben alakult, ma már 240 fölötti taglétszámmal működünk. Zömmel az idős, 65 év feletti korosztályból kerülnek ki a tagjaink és többségében nagyothallók. Néhány siket tagunk is van, az ő esetükben veleszületett betegség okozta a hallásvesztést. 2008-tól voltam elnökségi tag, 2012-től pedig az elnöki tisztet töltöm be. Mindenkor igyekszünk a tagok igényeit figyelembe venni. Kulturális és életviteli szempontból olyan előadásokat, programokat szervezünk, melyek nagy érdeklődésre tartanak számot. Az országos szervezetnek köszönhetően SINOSZ-kártyát tudunk biztosítani, mellyel ingyenes, illetve 90%-os utazási kedvezmény vehető igénybe. Ezen túlmenően a tagigazolványon található logó további kedvezményekre jogosítja használóját. A hétköznapokban való eligazodásban heti két alkalommal irodánkban segítjük a hozzánk fordulókat. Ezen kívül, szükség esetén jelnyelvi tolmácsot biztosítunk. Rendkívül szoros kapcsolatot ápolunk a megyében működő másik három helyi szervezettel, valamint a megyei szervezettel is.
Fotó: Bartók Alexandra
Véleményük szerint az utóbbi két évtizedben miként változott a fogyatékossággal élők, ez estben a halláskárosodottak megítélése? Mennyire mozdult el a szegregáció felől az integráció irányába?
Dr. Szunyogh Szabolcs: A SINOSZ a siketek és nagyothallók érdekvédelmi szövetsége. Magyarországon felmérések szerint 68.000 fő vallja magát halláskárosodottnak. A SINOSZ B.-A.-Z. Megyei Szervezetének 2000 fős taglétszáma van, ebből 300 fő nem rendelkezik semmilyen hallásmaradvánnyal. A nagyothallók összetétele is vegyes a halláskárosodás mértékét tekintve. Számukra a mindennapok megélése sem egyszerű. A legnagyobb gondot magától értetődően a kommunikáció jelenti. Esetükben a jelnyelv és a műsorok feliratozása a megoldás. Az internetes közösségi oldalak megléte egyrészt nagy előny, hiszen valamilyen szinten részt vehetnek a társadalmi, társasági kapcsolatokban, ugyanakkor hátrány is, mert redukálja a személyes kapcsolattartás lehetőségét. Az integrációhoz vezető utat a 2009-es jelnyelvi törvény jelentette. Történt is előmozdulás, akadálymentesítések valósultak meg, néhol indukciós szobákat alakítottak ki, de mintha elsikkadt volna ez a folyamat.
Hegyaljai Béla Lászlóné: Több jelnyelvi tolmács lett, de ez közel sem elég. A cégek, illetve a különböző hatóságok nem alkalmaznak jelelni tudó munkatársakat. A fő probléma, hogy nem is támogatják azok képzését. Ha valaki meg akarja csinálni, csakis önerőből teheti meg, sem anyagi, sem erkölcsi segítségben nem részesül. A megyében összesen három jelnyelvi tolmács dolgozik, ám működésük felettébb szabályozott, például a megye határain túl már nem tolmácsolhatnak.
Az érzékenyítő előadások mennyire szemléletformálók, milyen életkorban érdemes kezdeni?
Hegyaljai Béla Lászlóné: Azt gondolom, minél hamarabb kezdjük, a gyerekek annál befogadóbbak lesznek. Iskolásoknak tartunk előadást, nagyon élvezik. Megmutatjuk nekik a jelnyelvet, kíváncsian kérdezik, hogy mit „mutogatunk”. Ilyenkor elmagyarázzuk, hogy vannak, akik nem hallják, amit ők mondanak és a kezünk segítségével formáljuk a szavakat és mutatjuk meg nekik, mit mond a beszélgető partner. A közeljövőben az óvodásokhoz is ellátogatunk.
Dr. Szunyogh Szabolcs: A tűzoltóknál szintén többször jártunk, mindig kedvező volt a fogadtatás. Már csak azért is fontos a velük való kapcsolattartás, mert nem mindegy hogyan közelítik meg egy baleset helyszínét, hogyan kommunikálják le a tennivalókat. Hiába érkeznek a helyszínre szirénázva, és hiába kiabálnak, hogy van-e valaki még az égő épületben, ha a siket, vagy nagyothalló ember nem hallja őket. Számukra úgyszintén kulcsponti kérdés, hogy megfelelően tudják kezelni a helyzetet. Igény lenne ezekre az érzékenyítő foglalkozásokra, csupán elegendő forrás nem áll rendelkezésre.
A visszajelzésekből hogyan ítélik meg az aktív korúak beilleszkedését a munka világába?
Dr. Szunyogh Szabolcs: Ez azért érdekes felvetés, mert a hallássérült embereken mindaddig rejtve marad a betegségük, amíg nem szólnak hozzájuk. Akkor derül ki, hogy valami nincs rendben, ha nem értik tisztán, illetve nem hallják a beszédet és nem tudnak válaszolni. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy a munkáltatók jól járnak a fogyatékkal küzdők, adott esetben halláskárosodott emberek foglalkoztatásával, ugyanis bennük van a bizonyítási vágy, hogy érnek annyit, mint az egészséges társaik, s igyekeznek minél többet letenni az asztalra. Én úgy tapasztalom, hogy nagyon elégedettek velük.
Fotó: Kovács Loretta
Az interjúban megkíséreltünk egy komplexebb képet mutatni a közöttünk élő siketek és nagyothallók mindennapjairól. Most térjünk vissza a kiindulóponthoz: mit jelent Önnek, valamint a SINOSZ Kazincbarcikai Helyi Szervezetének a Kazincbarcika Város Civil Életéért a közelmúltban odaítélt díj?
Hegyaljai Béla Lászlóné: Számomra még mindig hihetetlen. Úgy gondolom, hogy a képviselő-testület figyelembe vette az évek hosszú során át végzett munkánkat. Szeretném hozzátenni, hogy ebben az elismerésben nemcsak a helyi szervezetnek, a tagoknak és az elnökségnek a munkája van benne, hanem a többi helyi szervezetnek, illetve a megyének munkája is. Nagy meglepetésként ért, hogy a civil szervezetek vezetői nyíltan megmondták, hogy javasolni fognak a kitüntetésre. Végtelenül örülök, hogy mi kaptuk meg, mert mint ahogy Klimon István fogalmazott, a kuratórium döntése nagyon nehéz volt, hiszen a városban lévő civil szervezetek mindegyike példaértékű tevékenységet folytat. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy ez a díj felkerült a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének a honlapjára, így nemcsak Magyarországon, de külföldön is látják, hogy Kazincbarcika elismerte a fogyatékkal élő embereket. Én ezt ráadáselismerésként fogom fel, hogy egy fogyatékkal élő szervezetnek ítélték oda a kitüntetést, a város életében való részvételért.
