196 éve született a Himnusz
A magyar kultúra napját 1989-től ünnepeljük hazánkban, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Himnusz kéziratát Szatmárcsekén.
A „Hymnus”, ahogy a költő korabeli latinos helyesírással jelölte a címét, Kölcsey legnagyobb hatású verse, mely 1832-ben, Kisfaludy Károly Aurora című folyóiratában jelent meg először. A himnusz műfaját tekintve eredetileg vallásos jellegű, Istent vagy az isteni hatalmat dicsőítő, hozzá segítségért fohászkodó, imaszerű lírai alkotás. Kölcsey Himnuszának születése azért jelentős, mert a magyar népnek a 19. századig nem volt himnusza, ugyanis hivatalos alkalmakkor az osztrák császári himnuszt játszották. Emellett a magyarság kifejezésére gyakran a Rákóczi-induló szólalt meg. Kölcsey művét 1844-ben zenésítette meg Erkel Ferenc, s még ebben az esztendőben volt az első, szabadtéri előadása is. A magyarok közmegegyezése által nemzeti imádsággá vált költemény azonban csak 1989-ben lett az alaptörvénybe iktatva. A magyar kultúra napján hangsúlyosabbá válnak a kulturális, művészeti és művelődéstörténeti értékeink bemutatását célzó programok, illetve rendezvények.
Sajószentpéteren az emléknapon irodalmi délelőttöt szerveztek. Az idős korosztálynak tartott rendezvényen a kerek évfordulós jeles eseményekkel ismertették meg a hallgatóságot, hiszen nem csupán a Himnusz megzenésítésének 175. évfordulóját ünnepeljük idén, hanem a magyar nyelv hivatalos használatát is. Az 1844. évi II. törvénycikk alapján 1844-től minden törvényt magyar nyelven alkottak, valamint magyar lett az országgyűlés nyelve, az iskolai oktatás ezután magyar nyelven folyt, a hivatali ügyintézések nyelve is a magyar lett. Hazánk egyik legkiemelkedőbb költőgéniusza, Petőfi Sándor 170 évvel ezelőtt, 1849. július 31-én tűnt el a segesvári ütközet idején. Holttestének megtalálására, azonosítására több kutatócsoport vállalkozott, ám egyértelmű eredményt nem sikerült felmutatni. Ma sem tudjuk, hol nyugszik a neves költő. A magyar irodalom másik zseniális alkotója, Ady Endre 100 éve, 1919-ben hunyt el. A fenti talentumok és alkotásaik előtt verssel, prózával tisztelegtek az ünnepen.
Rudabányán a „Helyi identitás és kohézió erősítése a Szuhavölgyi településeken” pályázati támogatás keretében ünnepelték a magyar kultúra napját. A Gvadányi József Művelődési Házban a Múltbéli kalandozások programon belül a Tardonai Kulturális Egyesület hagyományőrző műsorát tekinthették meg az érdeklődők. A Tardonai fonó című előadás mind színpadi megjelenésében, öltözetében, valamint játékában a hagyományos paraszti világot jelenítette meg. Téli estéken a fonó volt a közösségi élet színtere, ahol a lányok, asszonyok szőttek, fontak. Természetesen szerelmek is szövődtek, hiszen a falubeli fiatalok itt találkozhattak illendően, szülők, rokonok felügyelete mellett. Mindezt a korabeli életstílust idézte vissza az egyesület produkciója.
Bánhorvátiban január 24-én tartották meg az ünnepet. A Berkes János Művelődési Házban mutatta be Orosz Margit költő a Lélek zenéje és a Gyermektükör című új köteteit az egybegyűlteknek. Ezt követően Gór Mihály festő grafikus munkáiból nyílt kiállítás. Köszöntőt a település polgármestere, Földvári István, a magyar kultúra napja alkalmából pedig ünnepi beszédet mondott Demeter Zoltán országgyűlési képviselő. A műsorban közreműködött a Bánhorváti Szivárvány Gyermekóvoda Napsugár gyermekcsoportjának szülői közössége, a Kazinczy Gábor Általános Iskola tanulói, valamint a Bánhorváti Levendula Népdalkör.
