Helyismertető előadássorozat Rudabányán

A rudabányai Rudapithecus Látogatóközpont tavaszi helyismereti előadássorozatot hirdetett, melyen a település és a környék történetének legérdekesebb mozzanatait mutatják be az érdeklődőknek vetített képek segítségével. Eddig négy előadás hangzott el, Habodás Sándor, nyugdíjas múzeumigazgató ismertetésében.

A márciusban kezdődő program a Rudapithecus-kutatások történetével foglalkozott. Ebből az érdeklődők megtudhatták, hogy az első ősmajom-maradványt az egykori vasércbánya főgeológusa, Hernyák Gábor 1967-ben találta meg a külszíni fejtés egyik lignitfoltján. A leletet Kretzoi Miklós paleontológus professzor nevezte el Rudapithecus hungaricusnak, azaz rudabányai ősmajomnak. Azóta meg-megújuló kutatások folynak a területen hazai és külföldi szakemberek részvételével. Eddig több mint 300 majommaradvány és sokféle állatcsont került napvilágra, aminek köszönhetően a 8-10 millió évvel ezelőtti időszakból jelenleg Rudabánya a világ leggazdagabb paleontológiai lelőhelye.

Kordos László professzor az egyik koponyalelettel
A fotók: Habodás Sándor 

A második előadás rávilágított Rudabánya honfoglalás előtti bányászatára és fémművességére. Az itt-ott felszínre bukkanó hatalmas vasérctelep és a benne rejlő más ércek, ásványok ősidők óta vonzották az embereket. Kezdetben kultikus célokra használt festékanyagokat és eszközkészítéshez szükséges kőanyagot kerestek itt. Az újkőkor középső szakaszában a vasérc üregeit, repedéseit kitöltő termésréz- színtiszta elemi réz - használata került előtérbe hidegalakítással, később, a réz- és a bronzkorszakban már olvasztással. A vasművességet a szkíták kezdték el a Kr. e. 7. század táján, majd a kelták a Kr. e. 4-1. század között folytatták, végül a szlávok következtek a Kr. u. 8. századtól. Mindezekről gazdag régészeti leletanyag tanúskodik.

Skíta-kori leletek

A következő prezentáció Rudabánya történetét tárta fel a 14-16. században. Rudabánya a középkorban jelentős bányahely volt, a hét felső-magyarországi bányaváros szövetségének - Szomolnok, Gölnicbánya, Rudabánya, Rozsnyó, Igló, Jászó, Telkibánya - a tagja. 1351-ben már városként említik a források, kiváltságait nem sokkal korábban kaphatta. Akkoriban német ajkú bányapolgárság élt itt, akik 1340 táján települhettek ide, és rövid idő alatt fellendítették a bányászatot. Elsősorban ezüstöt termeltek, amit ezüsttartalmú ólomércből helyben olvasztottak, és a királyi kamarának adták el. A réztermelés is jelentős volt, a vasércbányászat azonban háttérbe szorult. A középkori bányászatról a 20. századi vasérctermelés során előkerült leletek tanúskodnak, melyek a Bányászattörténeti Múzeumban láthatók. A bányavárosi idők gazdagságáról az eredetileg háromhajós, 33 m hosszú gótikus templom adhat fogalmat, amely ma töredékes formában a reformátusok használatában áll.

A külszini vasércbánya 1930 körül

A május 2-án tartott bemutató Rudabánya jelenkori vasércbányászatát dolgozta fel, melyből a hallgatóság információt nyert arról, hogy a  Gróf Andrássy Manó által 1880-ban alapított Borsodi Bányatársulat egyetlen célja a rudabányai vasérc külszíni nagyüzemi módszerekkel történő kiaknázása volt. Olyan sikeresnek bizonyult a vállalkozás, hogy a bánya 105 éven át, 1985-ig működött. A társulat a 20. század elejére európai mércével mérve is korszerű bányát és bányatelepet épített ki Rudabányán, 1200-1500 munkással, szociális, kulturális, egészségügyi és más intézményekkel. A két világháború között a bánya jelentősége megnőtt, mert a trianoni határok megvonása után az egyetlen valamirevaló vasérc-lelőhelyünk maradt. Az 1950-es évek elején nagyarányú fejlesztések kezdődtek Rudabányán. 1952 és l962 között megépült a vasércdúsító, amely a korszak harmadik legnagyobb ipari beruházása volt. Új lakótelep létesült, megújultak a helyi intézmények, eleven és tartalmas volt a kulturális élet. A vasércbányászat gazdaságtalanná válása végül a bánya és a dúsító bezárására késztette a kormányt, amire 1985. december 29-én született meg a határozat. A külszíni bánya hatalmas gödre, legmélyebb pontján a türkizkék Bányatóval, ma már az idegenforgalom céljait szolgálja.

Az előadássorozat folytatódik, a következő alkalmakon egyebek mellett a Gvadányi-család rudabányai tevékenységéről, a katona és író gróf Gvadányi Józsefről, az 1880 és 1985 közötti nagyüzemi vasércbányászatról, a műemlék református templomról és Rudabánya jeles személyiségeiről lesz szó. Bővebb tájékoztatást a Látogatóközpont honlapján kaphatnak az érdeklődők.